Féreg a szívből

A harag olyan méregpohár, amit másnak szánunk meginni, de magunk hajtjuk fel.

Féreg könnyeden elpusztít tehetetlenül álló
Mennyeket ostromló, óriás, gyönyörű fakirályt is.

Mit tehet akkor a sok-széltépte kicsinyke aligfa,

Őt mikoron harag és sértettség hernyaja falja?

Éteti bölcs faszivet széttépő szörny-feneketlent.

Gáttalanul habcsolgat az ocsmány semmirekellő,

S vége a gazdagon áldott, termő, boldog időknek.

Ó kegyelemmel gazdag Uram, szabadítsd meg a kis fát,

Hadd ne gyötörje a mélyét szétevö fergeteges kín!

Adj neki enyhet adó, hűs éneket inni a földből,

Drága szerelmetes, egyszerü dalhangját anyaföldnek!

S kérlek gyógyítsd szóval, szél hátán utazóval,

Jó erdőbeli testvér hangja legyen mosoly-áldás!

S végül Uram, temegad pusztítsd el a férget a szívből.