Remény

Ezernyi gonosz halál fojtogatat, 

Az ocsmànysàg maga alá temet.
De Te kezedben tartod sorsomat, 
S az élet győz a halál felett. 

Beleöregszem a stessz-àrba, 
Levegőt csak elvétve kapok.
Mindenki önmagàba zàrva 
Törtet, és én meghalok.

És mégsem. Van vége a nyomornak, 
És este kikapcsol a gép.
Mégiscsak földnek hívják, és nem pokolnak, 
És benned ott van a remény.

Budapest, 2024. augusztus 2.