Májusi ecloga

„Elói, elói, lámá sabaktáni!” Jézus Krisztus, Máté 27,46

Gyermek:

Áldás, békesség!

Vén:

Áldás és békesség, hát szia! Újra közöttünk,

Meghallásra találtak a közbenjáro fohászok!

Gyermek:

Jöttem, az élet most hát errefelé pofozott el.

Vén:

Jöjj ide testvér, halld meg a bátoritó Igeszókat!

Hogy vagy? Mily kötelek nem hagynak szállani téged?

Gyermek:

Nézd meg a májust! Vártuk a napsugarat, hogy az élet

Felmelegíti a hűs levegőt fagyokat kisöpörvén.

Ám a hideg az körmöli bőrét Péceli népnek,

Téli kabátban nézzük anyáknapi orgonafákat.

Pont így van az életem is. 

Kértem-kaptam, a lelkem

Vàgyni se tudna arannyal egyértékűbbre, de mégis

Reszket a szív, orrát szivogatja a láthato légben.

Indul a reggel, állok a nagy tus alá, ahogy illik,

Ám nem folyik más barna fejemre: fekália szenny-ár. 

Íly zuhany éri a testem, teljesen éri az áldás,

Míg a hideg nap jól lehanyatlik az orgonafák közt,

Melynek a szép teli bimbai már ráncos nyomorultak.

Jajj, hova jönnék hát ide hallani víg dalolászást?

Vén:

Jobb, ha az én szóm hallgat ilyenkor. Jajj, a csapások

Túl sokat értek, csattan az ostor, roggyan a térd is.

Mégis az Úr szava szólhat ilyenkor, hisz neki sem volt

Pályafutása közöttünk egy víg májusi piknik.

„Istenem, Istenem, engem mért hagytál el?" E szókkal

Zengi a zsoltárt fenn a kereszten Krisztus, a testvér.

Mélyen van, megfullad az emberi bűnözön-árban,

Mégis a Lélek szól ki a száján, hitben a szíve

Megmarad, el nem veszti a békét Ő soha immár.

Nézd meg a naptárt! Nincs még vége az évnek, a napfény

Még csak most jön el ám! Ragyogó, teli nyár jön,

Fagy-tavaszunk csak a kezdet.

Pont így volt a kereszttel!

Jött a hidegre a nagy hő, felkelt Jézus a sírból!

És várjuk mi is vissza, hogy átvigyen éltetö fényhez,

Hol nem halnak az orgonabokrok meg soha, ámen!