Csupafül II.

Csupafül

Fésűs Éva azonos című meséje nyomán tanulságosnak szánt elbeszélő költemény a Kovács lányoknak

1. Ének

2. Ének

Hejj, de a zsák lassan hízik,
S nehéz dolog kinek ízlik?
A nagy harang delet ütött,
Mire kettőt teletöltött.

Egy egész zsák volt még hátra,
De felbukkant nyúl barátja,
Legalábbis annak vélte, 
De inkább volt ellensége.

Kajlatapsi volt a neve,
Rosszaság a lételeme.
Görbe utak kedvelője,
Kemény munka kerülője.

A segítség nem tőle jő,
Most is inkább bajkeverő.
Gyomot tett a zsák szájába,
Hogy kész legyen a pajtása.

Rosszba visznek, vigyázz füli!
De a játék elbűvöli.
Jajj, de vágyik szabadságra,
Kapható a hazugságra.

Az útmenti kicsit kakukk,
Kilencet sem kiálthatott,
Annyi idő sem telt bele,
Mire zsákját teleszedte.

Kettő tele kamillával,
Egy meg a rét giz-gazával.
Ez biz’ csalás kőkeményen,
Hazugság ez földön s égen.

De nyuszinkat a vágy hajtja,
Siet, hisz már kint játszhatna.
Fölül két jó alul a gaz,
Főhősünk azt hiszi, ravasz.

Patikus bá’ jól megnézi,
- Mind rendben van? – azt kérdezi.
Mind-mind, rendben, igen – mondja,
De rosszul áll füle botja.

„Jajj, legyünk már ezen is túl” 
- Gondolja a hazug kisnyúl.
De a bácsi, a patikus,
Nem kapkodós, nyugodt típus.

Lássuk azt az alsó zsákot,
Kibontani hozzálátott.
Ó, beh szégyen, mily’ gyalázat!
Dühös lett a borz-ábrázat.

Drága kicsit nyuszi barát!
Hogy leped meg nyuszimamát?
Vége itt a nagy üzletnek,
Még örülj, hogy nem vertek meg!

Szomorúan lógó fülek,
Zsák tetetén kicsi ülep.
Motyójára reácsücsült,
Bánatosan, tök egyedül.

Ja, mert persze Kajlatapsi,
Betyárságban drága pajti,
De a gyászban, a bánatban,
Mint hajnali köd, elillan.